Hatchi és 49 Kuvasz megmentése: Egy igazi kuvasz fajtamentés története
Hasonló történetek és kuvasz rajongók megismeréséhez csatlakozz a Facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/1807094613066181
Vagy látogasd meg a FB oldalt: https://www.facebook.com/KuvaszWorld/
E történet egy valódi mindennapi hősről szól. Egy emberről, aki önzetlenül szentelte az életét a kuvasz fajtának. Steve Kovács nagyapja Magyarországról emigrált az Egyesült Államokba. Édesanyja francia-örmény származású volt. Bár ő maga sosem járt Magyarországon, a lelke, a kuvaszon keresztül a szülőföldhöz kötődik. Egyik legnagyobb álma, hogy a magyarországi tenyésztőket meglátogassa, s remélem, ez az álma valóra válik.
Arról hogy hogyan mentettek meg 49 kuvaszt, s hogy Steve ebben milyen szerepet vállalt, egy későbbi írásunkban olvashattok. Előre figyelmeztetlek Benneteket, hogy a szemetek könnybe fog lábadni. 2006-ban ugyanis Steve-nek kulcsszerepe volt abban, hogy a New York Állam-beli Kárpáti Kennel - Paul Korniczky hirtelen halála miatt - gazda nélkül maradt 49 kuvaszát megmentsék. De most fogadjátok szeretettel Hachi, a kuvasz történetét Steve tollából.
"Hol is kezdjem? Hachi mentett kutyaként érkezett hozzám. A család, amely egy általam jól ismert tenyésztőtől kapta, nem szocializálta, és túl agresszív lett. Intenzíven agresszív. Amikor elmentem hozzájuk, Hachi 45 percig azzal fenyegetett, hogy különféle módon megesz a kennelje kerítésén keresztül. De amikor az egyik lány kijött mögöttem a házból, a szeme azonnal őt követte. Tudtam, hogy nem volt őrülten agresszív, volt célja.
Nem tudták elhelyezni menhelyen, és el akarták altatni. Magammal vittem hát a farmra (a Kárpáti farmra). Körülbelül egy hétig nem akart érintkezni sem velem, sem másokkal. Csak ijesztgetett mindenkit. De adtunk neki enni és inni, és nézte, ahogy más kutyák sétálnak a karám mellett, és látta, hogy jól bánnak velük. Egyik nap bementem, hogy adjak neki ennivalót, és morogva közeledett felém. Azt mondtam: „Nem! Állj!” Először tettem ezt vele, és szót fogadott. Felálltam, leengedtem a kezem, és beszélni kezdtem hozzá. Lassan odajött, megszagolta a kezem. Megvakartam a feje oldalát. Aztán sétáltunk a farmon. Travis (egy másik szeretett kutyám, szintén a nagy mentésből került hozzám) aki bent lakott velem az épületben, elpusztult. Ezért Hachit vittem be magammal. Volt egy kis karámja, amit széttéphetett, és velem maradt éjszakánként és borongós napokon.
Mikor el kellett hagynom a farmot, természetesen velem tartott. Körülbelül tíz napot töltöttünk egy szállodában. Így a farmról egy kis szobába kerültünk, de hatalmas területű volt a külső kert. Hosszú sétákra mentünk. Boldog volt és jól volt. Aztán különféle helyeken szálltunk meg, amíg a projektünkön dolgoztam. Egy nagy ház volt a projekt, hosszú tartózkodásra alkalmas hely konyhával. Hachi mindig jött velem sétálni. Mindig alkalmazkodva, mindig mellettem, bármilyen helyzetben. Egyszer kint sétáltunk, amikor körülbelül hat fickó, aki ivott (épp a cinqo de mayo-t ünnepelték), odajött hozzánk. Megkérdezték, hogy harap-e, mire mondtam, hogy igen, ha kell igen, és tőlük eltérő irányba indultunk el. Nos, az egyik srác követett minket, és megpróbált utolérni. Én ezt nem láttam, de Hachi igen. Mikor közelebb ért, Hachi őrjöngve kitört felé. A férfi elfehéredett és meghátrált.
Egy másik alkalommal elvittem sétálni, és betettem az autóba. Embóliát kaptam, megállt a szívem, összeestem. Hachi olyan hangosan és sürgetően ugatott, hogy az embereknek feltűnt, így észrevették, hogy a földön fekszem. Először a rendőrök értek oda, akik újraélesztést végeztek. Aztán a mentősök is jöttek, akik folytatták az újraélesztést. Perceken múlott az életem. Senki nem merte volna gondolni, hogy megélem a másnapot, de végül 12 napot töltöttem kómában, mire felébredtem. Hachi mentette meg az életemet. Az első gondolatom, amire emlékszem, amikor a párom felébresztett, ez volt: „Hachi rendben van, biztonságban van?”
Három hónapot töltöttem lábadozással. Aztán elköltöztem egy másik szálláshelyre, a barátaim és partnereim közelébe. Tolószékbe kényszerültem, ami mindig ott volt mellettem. De Hachi egyszerűen, azonnal és tökéletesen alkalmazkodott a körülményekhez. Megbökött, hogy aludjak, amikor túl sokáig maradtam fent. Felugrott az ágyra, és mellém feküdt, amikor aludtam. Ellökte a tolószékemet az ágytól, így gyalog kellett eljutnom hozzá. Egy labdával játszott velem. Mellettem sétált, amikor járókerettel gyakoroltam. Megmentettem az életét, s ő megmentette az enyémet. A farmról indult közös utunk, ahol meg akart enni, de végül teljes értékű társsá, gondozóvá és védelmezővé vált. Kuvasz volt.”
Steve 18 hónaposan mentette meg Hachit, 2012-ben. Kicsivel több, mint egy évvel ezelőttig életre szóló társak voltak.
Comentários