Miért a Kuvasz?
Óvja és védi mindazt, ami az embernek értékes. Állatainkat, területünket, szeretteinket
„Mire odaértem, már csak három kölyökből lehetett választani. Egyikük félrekucorodott, nem vett részt a falka vidám játékában. Béke és melegség áradt a tekintetéből, de élénk, értelmes pillantásával tudtomra adta, hogy észrevett. Közelebb léptem, mire felemelkedett, tisztelettudóan szimatot vett a cipőm sarkáról, majd leült velem szemben. Leereszkedtem, puha bundáját a tenyeremmel érintettem, majd mélyen egymás szemébe néztünk. – Kiskutya, eljössz velem? Leszel a társam? Boldogságot éreztünk mindketten, ez tagadhatatlan. És a két szempár néma esküvéssel halálig tartó szövetséget kötött.” (Zita, Magyarország)
Elragadtatott hangú történetekben mesélnek a gazdák kuvaszukkal való első találkozásukról, mert a kuvasz karakterének magját és fényét csak a költészet határát súroló leírásokban ragadhatjuk meg hitelesen. Aki Isten kegyelméből magáénak tudhatja egy kuvasz igaz barátságát, hű szolgálatát, odaadó munkáját, az a legendák földjén lépked, amikor a kutyájáról mesél.
Nem egyszerű elfogultság vagy divatos rajongás ez a mi fajtánk, a „mi kutyánk kölyke” iránt. A kuvasz a magyar szívbe írott történelem tanúja, de ami ettől több: emlékeztető – vérvonalba vésett üzenet.
Háttárs – így nevezték őseink azokat a társakat, akiket nem vérségi-rokoni kapcsolat fűz egymáshoz, hanem élethosszig tartó, vérszerződéssel megpecsételt testvériség. A háttárs nem cimbora és nem is egyszerű barát. Olyan ember, akinek bátran „hátat lehet fordítani”, mert feltétel nélkül rá lehet bízni akár az életünket is. A háttársak hátukat egymásnak támasztva, egymás életét, épségét védve verték vissza a támadásokat, erejüket összeadva. Ez a legmagasabb rendű kötés két ember, két férfi, két harcos között, mindhalálig, minden körülményben. Szkíták, hunok, magyarok, pásztorok, juhászok és főurak ezt a magas rendű erkölcsi törvényt rótták bele a kuvasz szívébe is, ezért lett a kuvasz tántoríthatatlan, élethosszig szilajon kitartó és okos védelmezője a magyarnak és mindannak, ami számára kedves és értékes.
Mert a kuvasz őrizte-védte az emberi életet, a jószág életét s hogy ezt a rendeltetését a legmagasabb szinten be tudja tölteni, fizikai, értelmi és érzelmi adottságait e legfőbb célnak rendelték alá. Minden adottsága azt a célt szolgálja, hogy a legtökéletesebb, leghatékonyabb és leggazdaságosabb módon szolgáljon. De a kuvasz ettől mégis sokkal több lett.
Őseink Isten művének, a teremtésnek a szépségét és tökéletességét követték és dicsérték, amikor díszesre faragott használati tárgyaikat, ékes ruházatukat vagy mesés ékszereiket elkészítették. A kuvaszt ugyanezzel a lelkülettel töltötték meg szemet gyönyörködtető megjelenéssel. Fehér bundája, tekintélyes termete, arányossága, figyelmet követelő fellépése a világ legmegkapóbb szépségű kutyafajtái közé emelik. Rendkívüli értelmi képességei, önálló gondolkodása, emlékezőképessége és mélységesen gazdag érzelemvilága pedig a világ legokosabb és legbölcsebb kutyafajtái közé sorolják
„Hogy miért a kuvasz? Mert jó természetű, alkalmazkodó, kedves, hűséges és nagyon-nagyon okos. Rendkívül intelligens fajta. De én nézni is szeretem. Gyönyörködöm benne.” ( Erzsébet, Magyarország)
Számunkra, magyarok számára a kuvasz egy régi, tiszta erkölcsű világ élő emléke, egy olyan világé, melyben az őszinte szándék, a szeretteinkhez, az otthonunkhoz való rendíthetetlen hűség, a bátor, félelmet nem ismerő hősies kiállás és az önfeláldozás a legnemesebb létformát jelentette. Ennek a nemes erkölcsi rendnek a szívbe rótt parancsa által tudja a kuvasz, mit jelent az együtt, az egymásért és az érted.
Tudását és képességeit valós veszélyek közepette sajátította el és tökéletesítette. Önálló gondolkodása megannyi változatban felbukkanó éles helyzetben finomodott. Testi ereje mellett csavaros észjárására is szüksége volt az ellenség ártalmatlanításában. Ezért a mai kuvasz is csalhatatlan érzékkel ismeri fel a szándékok tisztaságát, bámulatos gyorsasággal érti meg és kezeli az élethelyzeteket – megvesztegethetetlenül.
„Többfajta kutyánk volt életünk során, de a kuvasz, az kuvasz. A kuvasz mindent alapból tud, amire a többit tanítani kellett. Amit nem tudtak kicsinek, azt egyszer kellett megmutatni.” (Mária, Magyarország)
80 éves botra támaszkodó anyókával és hároméves gyermekkel éppolyan körültekintően bánik. Családtagnak, társnak tartja magát. Kedves, derűs, ragaszkodó, figyelmességgel és gondoskodással veszi körül szeretteit. Játékos, és örömmel, türelmesen játszik a nála gyengébbekkel is, de mindent és bármit szemvillanás alatt hátrahagy, ha ösztönei munkára szólítják. Mert ezért él.
Igazi hazájában szabadon vágtat a szél, széles a horizont, és bódító a föld illata.
Igazi hazájában háborítatlan csend honol, és jószágok-emberek zavartalan békességben élik mindennapjaikat. S ő boldogan vállalja és elhivatottsággal, örömmel teljesíti a feladatát, amikor ennek a számára szent térnek a békéjét és biztonságát kíméletlen szigorúsággal fenn akarja tartani. Számára ennek a szent térnek, az otthonnak és családtagjainak a nyugalma, zavartalansága megbonthatatlan, s minden ez ellen irányuló próbálkozás megtorlást és az idilli állapot azonnali visszaállítását kívánja. Mert ösztöneivel érzi, zsigereiben hordozza a tudást, hogy mi az, ami igazán fontos: az élet, az egészség, az épség és az örömteli, boldog családi élet.
„Gyerekkoromban minden állattól féltem, de még a napos csibétől is. Több kutyánk is volt, de azoktól is féltem, még a kapuba is édesanyámnak kellett kikísérnie. Aztán jött a két kuvasz, akik annyira okosak voltak, hogy tudták, hogy félek, ezért soha nem jöttek a közelembe, csak nagyon óvatosan, szépen, finoman. Sosem ijesztettek meg fölösleges ugatással, és sosem kellet attól tartanom, hogy nem játszhatok nyugodtan az udvaron. Közülünk, gyerekek közül, a hároméves öcsémet fogadták el falkavezérnek. Elég volt, ha csak rájuk nézett.” (Léna, Magyarország)
Aki egy kuvasz által őrzött területet közelít meg, azt először is lehengerlő látvány fogadja: fehér, esetleg csontszínbe hajló, erős szálú, tömött, hullámos, tiszta bunda, nagy termet, harmonikus, nemes testarányok. Szép fej, mélybarna mandulavágású szemek, erős csontozat és telt izomzat. Tetszetős, komoly és tekintélyt parancsoló a kutya megjelenése. Az idegen közeledésére eztán felhangzik a mély, öblös, zengő ugatás, kivillan a hatalmas tépőfogazat. Majd egy atléta ruganyosságával, gyorsaságával és robbanékonyságával mozgásba lendül az acélos izomzat. Az erő ilyetén megmutatkozása egyszerre döbbenetes, félelmetes és lenyűgöző.
Hogy a kitenyésztettség, a természet és ember közös teremtésének bámulatos eredményeit csak néhány képben felvillantsuk, az igézően szép fehér bunda színe nem csak spirituális erőt, a legmagasabb rendű tisztaságot és bölcsességet sugározza. Ez a tömött, öntisztuló szőrzet véd az időjárási szélsőségektől, és csökkenti a sérülések, betegségek veszélyét. Testtömegükkel, izmaik erejével és arányosságuknak köszönhető mozgékonyságukkal a kuvasz falka tagjai együtt képesek felvenni a harcot farkassal és egyéb ragadozókkal szemben. A mennydörgésre emlékeztető ugatás és a testméret a kockázatok felmérésére késztetik a támadót. Erős nyak és állkapcsok, nagy tépőfogak – mindezek alkalmasak az ellenség ártalmatlanítására. A mandulavágású szemek széles látószögben pásztázzák a területet, a falka minden tagja, egymásról nagy távolságokra, éberen figyel és őrködik a rendre, a teljes területet ellenőrzése alatt tartja. Éles helyzetben kommunikálnak egymással és parancs nélkül, önállóan iktatják ki a zavar forrását. Jellegzetes ügető mozgásukkal hatalmas távolságokat képesek gyors tempóban bejárni, kis fáradsággal. Nagy testük ellenére táplálás tekintetében kis igényűek, ellenálló szervezetük révén elhelyezésükre nem kényesek, tűrőképességüknek és erős ösztöneiknek köszönhetően munkabírásuk rendkívüli.
„Gazdálkodó ember vagyok, nem vagyok a szavak embere, nem is tudom, hogy mondjam. A kuvasz jobban dolgozik mindnél, egyszerűen fáradhatatlan. Mindent el tud végezni, amit kell, erős, szívós, gyors, és az esze is megvan a munkához. Jó az orra, jobb, mint a hajtó kutyáké. A kuvasznak szíve-lelke a munka. Egy jó kutya munkája tíz emberével felér.” (Sándor, Magyarország)
Mélységes tisztelettel és őszinte elismeréssel adózunk eleinknek, akik a felépítés, a küllem, a használhatóság, a magyar virtus és történelmi örökség olyan káprázatos összhangját teremtették meg, mely által a kuvasz a világ egyik legkülönlegesebb és legértékesebb kutyafajtájává vált.
