Merengtél már nyári estén? 

Csillagokon ámulva?

Felsejlett már éber-álom?

Hol van lelked otthona?

 

Nézd a déli égbolt képét,

Legfényesebb csillagát!

Nézd, nincs más, mi túlragyogná

Szíriusz szent udvarát.

 

Nimród, égi vadász balján

Égő kék fény, nézd csak, gazdám,

Ott ni, ott az égi képem

Ősapádnak oldalán.

 

S te, kis gazdám, az ott te vagy,

Szemed célra szegezed.

S hogy sose feledd, fénylő csillag,

Az vagyok én, hű ebed. 

 

Világ első hős királya

Íjat feszít, célra tart,

Két kutyája nyomot nem vét,

Sebes lépttel nyulat hajt.

 

Sötét erdő sűrűjében

Sok a veszély, sok az ármány,

De biztos nyomon elvezetem,

S hős királyod célba talál.

 

Rég volt bizony… Már csak rege.

Százezer év… Ősi mese.

De Nimród fia, lánya, népe

S Nagy Kutyája ma is élnek.

 

Megfordult a szél járása,

A fent, a lent, a fa s az árnya.

Fonákjára váltott világ, 

Mit rendetlen, rossz csősz vigyáz.

 

De emlékezzél, kicsi gazdám!

A kerék foga körbe fut. 

S akaratod erejével

Fürge nyilad célba jut.

 

Világ lova bárhogy vágtat,

Ármány hada bárhogy támad,

Perc-emberkék törtetése

Idő árján nem vet gátat.

 

Én távol tartok minden veszélyt,

Láthatatlant s láthatót.

Jöjjön ellen bármily kevély,

Utad nyugodt, síma tó.

 

Ne felejtsd el, soha, gazdám,

Fent a csillagfényes égben

Harcaidnak győzedelme

Isteni juss, örök lészen.

 

Mert felrótta az Isten ujja

Mi éltünk, végzetünk sora:

A dicsőséges Égi Vadász

És oldalán a Nagy Kutya. 

​

​